Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2016. március 14. 09:01

1848 üzenete olyan rugalmas, hogy bármilyen ideológia számára résmentesen hasznosítható.

„Az ünnepi szónok általában felteszi a kérdést: mi volt ama régi március üzenete? Mert a forradalom 168 éve tört ki, régen volt, valahogy a mához kell kötni, emberközelbe hozni, különben a megemlékezés formális marad, lóg a levegőben. A szónok hatásszünetet tart, mintha arra várna, hátha bekiabálja valaki, mit üzen 1848. De senki nem kiabálja be, így aztán a szónok bátran előhúzhatja a kalapból az aktuálpolitikai párhuzamokat. Általában elő is húzza, amiből mindjárt kiderül, hogy 1848 üzenete olyan rugalmas, hogy bármilyen ideológia számára résmentesen hasznosítható, vagyis a szónoklatokat illetően sokféle 1848 létezik. A hallgatóságot tekintve azonban csak egy: az évente esedékes nemzeti ünnep, kokárdával, lassan, de biztosan homályba csúszó történelmi tudnivalókkal. Ez baj. Eltévedünk a szavak erdejében, beborítanak az unalomig ismert közhelyek, miszerint Petőfi lánglelkű fáklya, Görgey áruló, de azért mégse, Széchenyi hazafisága, pedig magyarul se tudott, a közös akarat diadala, hiszen az ország egy emberként, és 1848 nélkül nincs 1956, nincs 1989!

Üres szavak.

Ha van üzenet – azon kívül, hogy elfogyott a regimentje –, soha nem fogjuk megkapni. Túl sok idő telt el, szép, új világ táncol az idegeinken. Nem fogjuk megkapni a csatatér mellett ébredező táborra hulló reggeli harmatot, a lovak szagát, a gyertyás ablakokban megjelenő arcokat, a sáros úton ágyút vontató bivalyokat, a jobbágyok félelmét, hogy mi lesz, ha a császár megharagszik rájuk, nem fogjuk megkapni a kármentesítés elmaradása miatt dohogó urak dühét, a férfi nélkül maradt családok végtelen bánatát, a bujdosók nyomorát, a Világos utáni összeomlás csendjét, és nem kapjuk meg Leiningen-Westerburg tábornok 1849. október 5-én Aradon, feleségének írt búcsúlevelét, amelyben ezek a sorok állnak: »Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezernégyszáz forintjával tartozom. Fizesd meg ezt az adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel, és Albrecht őrnagynak is négyszáz forintot, nem tudom, hogy ő hol van, de jelentkezni fog.«

Az üzenet, ha van, a részletekben lakozik.”

 

A bejegyzés trackback címe: http://tortenelem.mandiner.hu/trackback/21151


Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Falra hányt borsó, Béla, a Kossuth kifli sem kellett a kutyának se...

Válaszok:
Valodi | 2016. március 14. 10:52
Tehetetlen Dodó | 2016. március 14. 11:47

Szerintem csak részben van igaza. Abban, hogy márc 15-öt azért érezheti mindenki magáénak, mert nagyon sokféle az üzenete. Tényleg mindenki megtalálhatja benne azt, ami neki fontos, mert egyrészt szólt a dolog valóban az akkor a liberálisok által gerjesztett forradalmi hullámról, ami végigsöpört Európán. A régi világ felszámolásáról, a polgárosodásról, az egyenlőségről, a köztársaságról. Ebből táplálkozhatnak a liberálisok és a kommunisták. Másrészt viszont nálunk mégsem az elnyomó és kegyetlen nemesség elleni lázadás volt, hanem az egész nép felkelése az elnyomó és megszálló birodalom ellen. Nálunk ez nem egy réteg felkelése volt egy másik réteg ellen, mint a francia forradalom, vagy a kommunista forradalmak, hanem valóban a nemzet felkelése a megszálló Habsburgok ellen. Nem az egyén szabadságharca volt pusztán, vagy az elnyomottaké, hanem az egész nemzeté is egyben.

Ma már egyszerre tudjuk szeretni és tisztelni Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, és még Deákot is. Mert meg tudjuk érteni mindegyiknek a maga szempontjait. De akkoriban ez baromira nem így volt. És még nem aknázta ki az aztóta eltelt történelem minden oldalát és aspektusát az egésznek, még mindig vannak benne olyan üzenetek, amik új generációknak új korokban egészen másképp fognak szólni, és mást fognak mondani.

Válaszok:
Counter | 2016. március 15. 10:23
Tehetetlen Dodó | 2016. március 15. 11:39

Egy valóságos mindenízű drazsé lett belőle.

Válaszok:
Dénia | 2016. március 15. 12:25

Már megint nem értesz semmit. Lehet, hogy neked talányos, de szerintem van, aki érti.

Leegyszerűsítve a kedvedért. Kossuth a királyság és a nemesség eltörlését akarta, és köztársaságot, a nép meg nemeséggel, parasztsággal, polgársággal együtt a Habsburgok elzavarását értette az egészből elsősorban. Az egyén szabadságának és a nemzet szabadságának ügye összemosódott. Köztársaságért indult a régi világ ellen, mint a legtöbb európai országban, és a Habsburgok felleni szabadságharc lett belőle. Ezért mazsolázhatja ki mindenki magának azt belőle, ami neki tetszik. És elsiklik azok felett a dolgok felett a forradalommal kapcsolatban, ami meg nem tetszik neki a mai felfogása szerint. Szóljál, ha nem értesz még valamit.

Válaszok:
Counter | 2016. március 15. 12:29
kravatli | 2016. március 15. 15:44

Aki nem tudja eldönteni, hogy 1687 előbb vagy utóbb volt-e 1711-nél, az már csak tudja, hogy mi történt 1848-ban és ki mit vett le abból!

Mert amit tudsz, az úgy van, amit meg nem, az részletkérdés ;-)

Válaszok:
Dénia | 2016. március 15. 12:33

Szét kellene választani, de nem lehet szétválasztani, mert akkor sem választotta szét maga a nemzet. Elemeire érdemes bontani, és külön megérteni az előzményeket, meg a többi európai forradalommal való összefüggéseket, de nálunk tényleg sajátosan a magyarság szabadságáért való harc lett belőle, és nemzeti fellángolás. Nem pedig az egyik osztály a másik osztály elleni felkelése. Sokminden van benne. És ezért mondtam, hogy most, amikor azokat az időket éljük, amikor éppen bealkonyodik annak az új kornak, ami akkor kezdődött a modern kapitalizmus, meg köztársaság dolgokkal, ez most éppen kifulladni kezd majd, most megint más megvilágításba kerül sokminden. Már most elkezdték Kossuthot megtagadni azok, akik monarchisták, vagy legitimisták. Meg azért, mert szabadkőműves volt. Pedig 170 évig Kossuth nimbusza az kikezdhetetlen volt. De most megint jönnek új megvilágítások, mert változnak az idők.

Válaszok:
kgyula | 2016. március 15. 13:15

Vedd úgy, hogy virtuálisan kupánvágtalak azzal a bizonyos vázával.

Válaszok:
Counter | 2016. március 15. 12:39

"Megint jönnek új megvilágítások, mert változnak az idők, ide például spotlámpasort tennék" - mondta a lakberendező, és hozzátette "azt a vázát is le kéne cserélni, elég ósdi".


Kossuthot nem most állítják szembe ostoba módon Széchenyivel, ők konkrétan szemben álltak. Eszmeileg és politikailag is.

"Szóval nem azt kell nézni, hogy egyes "okos" fejekben hol van Kossuth Lajos, hanem hogy a nemzet emlékezetében (és "szívében") hol él..."

Ezzel maximálisan egyetértek. A legeslegfontosabb és legelső szempont, hogy ő is, meg mind az akkori nagyok Deákot is beleértve elkötelezettek voltak a magyarság iránt, és a hazaszeretetük, mint motiváció, megkérdőjelezhetetlen. Minden más szempont a megítélésükben csak ezután következhet.

Válaszok:
kgyula | 2016. március 16. 13:41

Mivel a francia forradalom eszméit vallotta, és köztársaságot akart. Ő nem csak a Habsburgok ellen harcolt, hanem a királyság intézménye ellen is.


Az a baj, hogy hajlamosak vagyunk a mai kor szemüvegén keresztül megítélni a múltat, és a múlt fontos szereplőit. És ha most éppen azt gondoljuk, hogy a szabadkőművesek sátánista gonoszok, a köztársaság története Magyarországon eddig katasztrófális, akkor ez alapján a túlbuzgó, de agyatlan hazafiak képesek Kossuthot leköpdösni.

De mint ahogy most is nagyon meghatározza azt, hogy mit gondolunk ezekről a dolgokról maga a kor, amiben éppen vagyunk, ez akkorra is igaz. Magyarországra viszonylag későn tört be a modern kor, a franciaforradalom eszméi, amik megágyaztak a kapitalizmus totális kiterjesztésének, és az egész társadalmi berendezkedésnek, ami ezzel jár. (A kommunizmus ennek egy inverz változata, nem pedig az ellentettje) Vagyis akkor kezdődött nálunk a modern kor. És ezt meg kell érteni, hogy akkor ezek voltak az új idők új szelei, a királyság és a földbirtokos nemesség pedig a régi, akkor éppen leköszönő paradigma keretei voltak. Akkor ez számított modernek, és haladónak. És aki azt gondolja, hogy Magyarország Európa kellős közepén ebből bárhogyan is kimaradhatott volna, az egyszerűen korlátolt és nem hajlandó gondolkozni.

Kossuth a magyar nemzet szabadságharcának egy fényes ikonja, és az is marad. Hazaszeretete és a magyarság iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, és ez a legfontosabb zsinórmérték, ami szerint minden szereplője a magyar történelemnek megmérettetik. Pont.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó