Gyaloglat a Balaton-felvidéken – Indulj el egy úton I.

2021. szeptember 05. 09:38

Indulj el egy úton... Eddig több mint hétezren teljesítették az Országos Kéktúrát – ehhez csatlakozott most e sorok írója is, aki fotós útirajzok sorozatával hozza el olvasóinknak a Kék élményeit és megpróbáltatásait!

2021. szeptember 05. 09:38
null

Kéri Gáspár Kéktúra-cikksorozata

 

Soha nem volt olyan népszerű az Országos Kéktúra útvonalait járni, mint manapság. A jelenleg 1169 kilométer hosszú, az Írott-kőtől Hollóházáig kígyózó jelvényszerző túraútvonalat, vagyis az 1938-ban alapított Szent István Vándorlást felelevenítő kéktúrát

az 1950-es évek első felétől a mai napig hivatalosan több mint hétezren abszolválták.

Ebből csak az elmúlt években mintegy kétezren gyarapították a teljesítők számát.

Néhány hete én is ennek a klubnak a tagja vagyok, miután Hollóházán befejeztem a többéves vándorlást.

Három éve és öt hónapja, egyik napról a másikra vágtam bele a nagy kalandba. Kalandnak indult, hiszen túrázó előélet nélkül, a laikus tapasztalatlanságával léptem először a kékre, hogy idővel gyakorlott túrázóvá váljak. Sok egyéb elfoglaltságom mellett eleinte négy-öt évre terveztem, majd időközben rájöttem, hogy lopott hétköznapokon és szabad hétvégéken akár két év alatt is meg tudom csinálni a távot. Végül a tavaly berobbant pandémia lassított le annyira, hogy egy évet csúsztam a befejezéssel.

Lényeges szempont volt, hogy egyedül járjam végig az utat. A természeti tájak megtapasztalásán, kulturális örökségünk megismerésén, az oázisokként fel-felsejlő helyi italboltok közönségével folytatott diskurzusokon túl

arra is kiválóan alkalmas a kék, hogy az ember saját magában is rendbe tudjon tenni bizonyos dolgokat.

A fizikai erőnlét pallérozásáról nem is beszélve.

A kéktúra huszonhét szakasza bármely irányból, bármilyen sorrendben teljesíthető. Én is ezt a gyakorlatot követtem, bár törekedtem arra, hogy egy-egy tájegységet lehetőleg egyszerre, vagy közel egy időben járjak végig. Az első választásom négy túranapot igénybe véve a Balaton-felvidékre esett, melynek kilencvenhárom kilométernyi három szakaszából kettőt – Keszthelytől Tapolcáig, majd a Szent-György hegyen és Szigligeten át Badacsonytördemicig – tavaszi hónapokban jártam végig. A tanúhegyek többségét magában foglaló harmadik szakaszt Szentbékkálla kötengerén és Balatonhenyén át Nagyvázsonyig már nyáron csináltam meg.

Szezonon kívül közismerten az a legjobb a Balaton környékében, hogy kifejezetten szerethető arcát mutatja ilyenkor a vidék. Arról nem is beszélve, hogy kora tavasszal Keszthely után a Vállus-völgye a Dunántúl egyik komoly medvehagyma-termő vidéke. Hogy aztán Zala és Veszprém megyék határához érkezve, Lesenceistvánd egyre fogyatkozó dűlői között lenyűgöző látványban legyen részünk, amint végigtekintünk a Tapolcai-medence tanúhegyein.

Tapolca után a Szent György-hegy sajátos atmoszférája és az intimitását évről évre elvesztő Szigliget vár bennünket, hogy egy júliusi hajnalon a Badacsonyt megmászva lélegzetelállító balatoni panorámában legyen részünk. Káptalantóti vegyesboltjában egy doboz mackósajt, és egy friss és ropogós zsömle a régi vágású, de annál szerethetőbb jutalomfalat. Újabb tanúhegy, a Csobánc következik, ahol a nyári áztató eső ellenére újabb adrenalinfröccsel felérő panorámában van részünk.

A Csobánc után közel tíz kilométeren át árkádiai tájakon vezet át az utunk Káptalantótiba,

hogy a kőtengerben zárjuk a napi penzumot.

Az utolsó túranap kezdetén Korda György huszáros tremolójára, a Lady Carneválra fut be Szentbékkállára a Tapolca és Zánka közötti helyközi járat, a vezetőfülkéből szól a nóta. Déli tizenkettő van, én pedig pontosan ugyanott, a Petőfi Sándor utca nejlonparaszt, túlnyomórészt budapesti értelmiségiek birtokolta házai között folytatom a kéken.

A hátralévő bő huszonkét kilométer során megjárom a Köveskáli- és a Fekete-hegyek szőlőskertjeit; a régmúlttal szorosabb kapcsolatba kerülve az erdőkben megismerem a több száz évvel ezelőtti teraszos szőlőművelés kísérteties nyomait, melyek rögtön

eszembe juttatják Térey János Káli holtakjának környéken portyázó marcangolóit.

Végül búcsút intek a tanúhegyeknek, majd Balatonhenyénél, ahol mintha harminc éve megállt volna az idő, a Balatontól is elbúcsúzom. Innentől pedig fokozatos az átmenet a Bakonyba. Mert Nagyvázsony környékén a táj igazából már a Bakonyról, a község pedig a pizzériától a férfi fodrászaton át a volt termelőszövetkezetig Kinizsi Pálról szól. A jelenség veretes esszenciája a helyi takarék előtt felállított búval vert bronz, kissé tyúkmellű Kinizsi-büszt, mely egy lokálpatrióta művész alkotása. Nagyvázsony azért ennél jóval többről szól, elég ha arra gondolunk, hogy a hódoltságig itt ért össze az Itáliából és Dalmáciából Budára tartó kereskedelmi út. Ám létezik egy kevésbé dicsőséges momentum is, hiszen a szovjetek itt állomásoztatták azokat a nukleáris fegyvereket, melyekkel az olaszországi Velencét voltak hivatott megsemmisíteni egy NATO-val történő konfliktus esetén.

Nagyvázsonyba pedig visszatérünk még a kéken, ráadásul egy szerethetően melankolikus napsütéses októberi napon, a Kab-hegyről leereszkedvén.

Folyt. köv.!


Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tigristank
2021. szeptember 05. 15:32
Nagyszerű cikk. Az idén kezdtem meg a Kéket, harmadmagammal. További kedvcsinálónak tökéletes. :)
szürkemókus
2021. szeptember 05. 13:07
Van itt minden, mackósajt, Korda György, de a lényegből nem érzett meg semmit. (30 éve járok oda.)
Akitlosz
2021. szeptember 05. 11:38
Csobánc várát bezzeg senki nem építi újjá! 1709-ben a császáriak elfoglalták és robbanóanyagot nem sajnálva felrobbantották. Már addigra is nyert néhány év túlélést a vár a szabadságharc kitörése miatt, mert már az 1701-es habsburg rendelet rombolni rendelte. A hegyesdi várat sem. Az kompletten eltűnt, ott romok sincsenek. 1562. áprilisában az oszmánoktól való visszafoglalás során semmisült meg. Onnan is nagyon jó a kilátás mindenfelé. Az önkormányzat egy teleszkópot is felszerelt, ami ingyen használható. A feltétel csak annyi, hogy jusson fel oda a vár hűlt helyét ostromló turista. :-)
Akitlosz
2021. szeptember 05. 11:29
Ebben a Balaton-felvidéki túrában a Balaton-Felvidék legmagasabb pontja benne sincsen. A Balaton-Felvidék magasabban van, mint a képen látható tanúhegyek azt tessék elképzelni! A Boncsos-tető 448 méter. De mivel az csupán egy amúgy is magasan fekvő vidék legmagasabb pontja, nem egy hegy, onnan nincsen kilátás.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!