Schiffer: Nincs miről beszélnem Lázárral

Lázár János hétfőn Schiffer András ügynökügyről szóló előterjesztéséről azt mondta: „csupán egy gennyes folton szépségtapasz lehetne”. A Fidesz frakcióvezetője közölte azt is, a kommunista diktatúrával való szembenézés minden esetben hitelesség kérdése, Schiffer Andrásnak pedig sem az előterjesztését nem tartja hitelesnek, sem őt magát nem tartja annak előterjesztőként. Kijelentette: érdemi különbséget kell tenni bűnös és áldozat között, a kérdést pedig az áldozatok oldaláról kell megközelíteni. Szerinte az a család, ahol a nagypapa nagykövet volt a korábbi rendszerben, az apa a rendszerváltáskor bankigazgató, az unoka pedig húsz évvel később országgyűlési képviselő, nem tekinthető áldozatnak.

Schiffer András erre reagálva úgy fogalmazott: „a Fidesz, úgy látszik, azért váltott át a mocskolódásra az elmúlt hetekben az ügynöktörvény kapcsán” mert ezzel az „egészen alpári kommunistázással és mocskolódással” kívánják az antikommunista szavazók figyelmét elvonni arról, hogy a párt valójában szőnyeg alá söpri az állambiztonsági múlt kérdését és az aktanyilvánosság ügyét. A politikus azt mondta, egészen biztos abban, hogy azok az emberek, akik húsz éve várnak arra, hogy tisztán lássanak az állambiztonsági múlt kérdésében, átlátnak a szitán. Arra a felvetésre, hogy az ügyet nem akarja-e személyesen megbeszélni Lázár Jánossal, azt felelte, miután már nem az LMP frakcióvezetője, „nincs miről beszélnem vele”. Hozzátette, korábban több orgánum is a szemére hányta, hogy a legkülönbözőbb frakciókban ülő képviselőkkel is szót tud érteni, de „van az a szint, amire nem süllyed le az ember”. 

A politikus arra is kitért, hogy pártjuk üdvözli a Nemzeti Emlékeztet Bizottsága felállítását, de sajnálatosnak nevezte, hogy ahhoz az LMP illetve az ellenzék „nyomása” kellett. Egyúttal annak a reményének is hangot adott, hogy amikor az abban való szerepvállalásra független személyiségeket kérnek fel, akkor „nem Pozsgay Imrében és a hozzá hasonlóan szakavatott Szűrös Mátyásban gondolkodnak”. Ismét hangsúlyozta korábbi érvét, amely szerint az LMP azért is rendezni kívánja az állambiztonsági múltat, mert csak így lehet pontos képet kapni arról, hogy a túlélő állambiztonsági hálózatok „hogyan szőtték át” 1989-et követően a privatizáció folyamatát, a rendszerváltó pártokat és a média gépezetét. Kijelentette azt is, hogy csak azután lehet beszélni a következményekről, miután tisztán látnak abban, hogy az állambiztonsági hálózatok milyen szerepet játszottak az 1989-es átalakulásban.